

Remek lengyel kirándulásunk eredményeként kedvesemmel pazar vizuális kincsekkel megrakodtan tértünk haza. Ebből a két legjobb: Thomas Ott képregényalbuma és egy a lengyel plakátművészet utóbbi éveinek javát összegyűjtő gazdag album. Ott zseniális. Nemcsak a képi világa hihetetlenül erős (mintha fametszetekből állna össze az egész, amúgy töményen fekete alapon fehér vonalak millióival dolgozik), hanem bámulatra méltóan csavaros és baljós történeteket mesél el, legtöbbször egyetlen betű nélkül. Amúgy a képregénykedvelők igen jól érezhetik magukat Lengyelországban, nemcsak a külföldi kínálat összeválogatásában jeleskednek, hanem a hazai termés is igen figyelemre méltó, nem mellesleg a lengyel kultuszminisztérium simán támogatja azon képregények megjelenesét, amik a közelmúlt, valamint a lengyel félmúlt eseményeit dolgozzák fel (pl. 1956, a szükségállapot stb.).
A lengyel plakátművészet erényeit talán nem is kell hosszasabban ecsetelni, ám amilyen nagy hagyományokra tekinthet vissza a műfaj kint, annyira meglepő, hogy nem találni oly sok ennek szentelt albumot, kötetet. Szerencsére most felbukkant egy, a krakkói zsidónegyed egyik könyvesboltja mélyén várt rám.